A nyílt sérülések minden esetben steril sebfedést igényelnek. Tudományosan cáfolt az a nézet, mely szerint a sebeket szabadon kell hagyni (szellőztetni). A szabadon hagyott seb lassabban gyógyul és fokozódhat a fertőzésveszély!

Kisebb sebek fedésére leggyakrabban sebtapaszt alkalmaznak, amely sajnos nem alkalmas sebellátásra! Először is tisztázandó a sebtapasz és a ragtapasz fogalma! A sebtapasz kisebb, sebfedő felülettel és ragasztóanyaggal ellátott egészségügyi termék. Fontos tudni róla, hogy nem steril és keskenyebbik széle nem rögzül teljesen a bőrhöz, így szabad bejutási kaput biztosít a kórokozók számára. A ragtapasz sebfedő nélküli, egyik felén csak ragasztófelülettel bíró, kötésrögzítő eszköz. A szigetkötszer steril, a sebfedőt minden oldalról kellőképpen rögzítő ragasztófelülettel ellátott kötszer. 

Valamennyi nyílt sérülés, így a vérzés, égés és marás esetén igen nagy a fertőzésveszély. Ennek megelőzése érdekében fertőtlenítőt szükséges használni, illetve fedőkötést készíteni. A fedőkötés készítéséhez alap esetben egy sebfedőre (pl. mull-lap) és egy rögzítőre (pl. mullpólya) szükséges. Egyes kötszereknél, az ún. gyorskötözőknél a sebfedő és a kötésrögzítő egybe épített.